Regulált piac, politikai „játszótér”
– a hazai távhő szektor működési problémái


A GKI Gazdaságkutató Rt. 2005 második felében a távhőszolgáltatás területén készített helyzetfelmérésének összefoglalója a sajtó számára.
Piacgazdasági viszonyok között is léteznek olyan részpiacok, ahol a tevékenység jellege miatt a verseny általános szabályai nem teljesen érvényesülhetnek. Ilyen általában a vezetékes infrastruktúra (víz-, villany-, gázszolgáltatás). Így előfordul, hogy az állam az ellátás biztonsága érdekében, illetve társadalom- és szociálpolitikai megfontolásokból beavatkozik, pl. árregulációt érvényesít. A fenti körülmények között a fogyasztók érdekének, a szolgáltatás minőségének megőrzése, a fejlesztési igényeknek, és a lakosság teherbíró képességének egyidejű figyelembe vétele az állam feladata.
A jelen kutatási összefoglalóban arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a távhő- és a földgáz-szolgáltatás (ár)szabályozásában az állami beavatkozás egyre inkább olyan érdekeket követ, amely jelentősen torzítja a valódi verseny érvényre jutását és a racionális gazdálkodás lehetőségét.

A reguláció hatásai

A hőpiacon a földgáz kettős szerepet játszik: egyrészről a földgáz a távhő – elvi – versenytársa, másrészről a távhőszolgáltatás egyre jelentősebb költségtényezője. Az energiaköltségek csökkentése és a környezetvédelmi követelmények szigorodása miatt a távhőellátás tüzelőanyag-felhasználásában egyre inkább meghatározó szerepe van a földgáznak, ez jelenleg kb. 70%. A hazai tarifális (és lakossági kedvezményszámítási) rendszerben – az EU-országok közül egyedülállóan – az ipari (nagyfogyasztói) átlagos földgázár jelentősen meghaladja a lakosságnak szolgáltatott földgáz átlagos árát. Ezért a távhő-szolgáltatók jóval drágábban kapják a földgázt, mint a lakosság. A másik oldalon az önkormányzatok, mint tulajdonosok a lakossági távhő értékesítési árait – politikai okból, illetve az alacsonyabb gázárral való verseny miatt – lenyomják. A távhőszolgáltatás az állami beavatkozás révén e kettős hatás miatt jelentős versenyhátrányból indul.
Ahhoz, hogy Magyarországon a földgáz importárak alapján indokolt – az uniós árelvekkel összhangban lévő – gázár-arányok legyenek, igen jelentős lakossági gázár-emelés szükséges, ami azonban jelenleg politikailag nem vállalható, még kompenzációs rendszer mellett sem. Az elmúlt években a gázár-emelés politikai csatározások tárgyává vált, s az árak kevéssé tükrözik a piaci változásokat, a valós költségeket. A 2005. őszi és a 2006. év eleji gázár-emelés ismét „féloldalasra” sikerült, azonban amit a – gázzal fűtő – lakosság nem fizet meg, azt az egyéb szektorok (vállalkozások, önkormányzatok, költségvetés) kénytelenek megfizetni. Vagyis a hazai vállalkozások versenyképessége és így munkahelyteremtő képessége is gyengül a rossz szabályozás miatt.
1. táblázat
Átlagos lakossági földgázárak az átlagos ipari földgázárak százalékában (%)
 
 
1991
1995
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
EU-15
176,1
184,6
182,1
195,1
171,6
138,7
146,4
150,5
157,2
143,8
Csehország
 
 
 
 
118,6
116,2
124,1
125,6
128,1
123,3
Észtország
 
 
 
 
 
 
 
135,1
135,1
142,5
Lettország
 
 
 
 
 
 
 
 
103,2
110,6
Litvánia
 
 
 
 
 
 
 
 
120,6
126,9
Magyarország
 
95,6
101,2
102,7
108,4
78,2
79,0
75,8
92,8
92,6
Lengyelország
 
 
 
 
 
94,5
108,0
105,7
122,1
116,8
Szlovénia
 
144,9
115,7
139,1
115,5
106,8
114,0
165,9
180,8
153,3
Szlovákia
 
 
 
 
 
 
 
 
114,6
134,6
Bulgária
 
 
 
 
 
 
 
 
160,6
148,4
Horvátország
 
 
 
 
 
 
 
 
 
97,7
Románia
 
 
 
 
 
 
 
 
 
109,5
 
Forrás: EUROSTAT alapján GKI Rt. számítás
A nem megfelelő gázár-arányok miatt a gázzal és a távhővel ellátott lakások átlagos havi fűtési költségei tovább távolodnak egymástól. A háztartási energiára, illetve fűtési szolgáltatásra fordított kiadás egy főre jutó értéke a távfűtéses lakásban élő háztartásokban (kb. minden 5. magyar háztartásban) rendre (10-40%-kal!) meghaladja a vezetékes gázzal fűtő háztartásokét. A statisztikák nem alkalmasak arra, hogy a fűtési szolgáltatások költségei közötti jelentős eltérésből szétválasszuk a távfűtés és az egyedi gázfűtés technológiai különbségéből adódó eltéréseket. Amennyiben azonban a lakossági és az ipari földgázárak egymáshoz mért aránya az európai tendenciát követné, a háztartások fűtési kiadásai között jelzett különbségek jelentősen csökkennének, vagy teljesen el is tűnnének.
Mindezek ellenére a távfűtés lakossági ügyfeleinek száma alig csökken. Ez azonban annak köszönhető, hogy ugyan a szolgáltató szabadon választható, de a leválás és az átállás körülményes (a tulajdoni közösség hozzájárulása szükséges a leváláshoz) és költsége relatíve még mindig magas.
A távhőszolgáltatás másik fontos költségét a gőz képezi. A privatizált és új beruházásként létesített hő- (és villamosenergia)-termelők értékesítési áraikban a költségek elismerése mellett garantált profitot is élveznek, míg a távhő-szolgáltató ezt nem tudja automatikusan érvényesíteni. Az egyébként igen hatékony kapcsolt áramtermelés egyik előfeltétele, hogy a keletkező hőt valamilyen formában hasznosítsák, s erre a távfűtés és egyéb hőszolgáltatás kézenfekvő megoldást nyújt. Ha a hőt nem lehet felhasználni, akkor a kapcsolt energiatermelés valójában nem hatékony, s nem jelent környezetvédelmi előnyt. Ennek ellenére a hatósági árszabályozás az átvett hő árában ezt a hatékonysági előnyt csak mérsékelten érvényesíti.

Fő gazdálkodási mutatók

A távhőszolgáltatók adatai alapján a hazai távhőcégek ügyfelei 72,6%-ban a lakossági, 13,4%-ban az önkormányzati, kommunális és 14%-ban a vállalati körből kerülnek ki. Ebből a 3 körből az elmúlt években egyedül az üzleti fogyasztók esetében tapasztalható némi bővülés.
A távhőszolgáltatók nettó árbevétele – 1998. évi áron – 1998-2003 között 4%-kal csökkent, míg a teljes energia ágazaté ugyanezen időszak alatt 3%-kal nőtt. Ezzel összhangban a távhőcégek nyereségrátája – 2002. évet kivéve – rendre elmarad az energiaipari vállalatok átlagos nyereségességétől, és a saját tőke hiánya miatt a külső finanszírozási igény is egyre növekszik.
 
3. táblázat
Sajáttőke-arányos nyereség, 1998-2004
 
 
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Gőz-, melegvízellátás
0,01
0,03
0,04
0,04
0,07
0,04
0,04
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás
0,05
0,07
0,07
0,07
0,06
0,07
0,07
 
Forrás: KSH vállalati mérlegadatai alapján GKI Rt. számítás
A hosszú lejáratú kötelezettségek a távhő ágazatban 2003-ban 28 milliárd forintot értek el, ami közel ötszöröse a hat évvel korábbi értéknek. Ez azt tükrözi, hogy az időközben megvalósított nagy összegű beruházásokat csak hitelből tudták finanszírozni.
 
5. táblázat
Sajáttőke-arányos hosszú lejáratú kötelezettség, 1998-2004
 
 
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
Gőz-, melegvízellátás
0,05
0,04
0,15
0,18
0,22
0,27
0,28
Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás
0,20
0,22
0,29
0,27
0,26
0,28
0,28
 
Forrás: KSH vállalati mérlegadatai alapján GKI Rt. számítás
A KSH adataiból az is látható, hogy a távhőszektorban a foglalkoztatottak száma a vizsgált 7 év alatt mintegy 5,6%-kal, 2600 fővel csökkent, ami hatékonyságjavulásra utal.
A hatékonyságméréshez kapcsolódóan a távhőcégek körében felmérést is készítettünk, amelynek eredményei azt mutatják, hogy a hazai távhőszolgáltatás vezetéki hővesztesége európai összehasonlításban nem túl magas: 2004-ben 10,4% volt, ami közel ugyanakkora, mint pl. a berlini és csak 3 százalékponttal marad el a bécsi hálózat egyes részeitől, ahol az érték 7%, és amely az EU-ban is az egyik legalacsonyabb.

Nemzetgazdasági érdek is a távhő fennmaradása

Jelenleg a távfűtés is tovább erősíti az ország földgáztól való függőségét és ezzel növeli az ország kiszolgáltatottságát. A távhő esetében azonban megmarad az a lehetőség, hogy bármilyen energiaforrásból származó hőt képes eljuttatni a fogyasztókhoz a lakókörnyezet terhelése nélkül. Ilyen lehet pl. a szemétégetésből származó hő, a termálvíz, vagy akár a tisztított szennyvíz hőtartalmának hasznosítása is.
A távhő másik nagy előnye a kapcsolt energiatermelésből adódik, ami nem más, mint áram és hő előállítása ugyanazon technológiai folyamatban. Az áramtermelésben amúgy is keletkezik hő, de hasznosítás nélkül ez csak hulladék. Ha viszont ezt a távfűtés hasznosítja, akkor jelentősen csökkenti a megtermelt energiaféleségek fajlagos energiahordozó-igényét, következésképp a károsanyag-kibocsátást is. Ennek jelentősége a kyotói célok teljesítése miatt sem elhanyagolható, ezért is támogatja az Európai Unió a kapcsolt energiatermelést. A fő kérdés persze az, hogy az itt érvényesíthető kedvezmények végül eljutnak-e a hőfogyasztókhoz is. Várhatóan sokat segít ebben a sokévi vita után elfogadott kogenerációs (2004/8/EK) direktíva, amelyet a tagállamoknak legkésőbb 2006 februárjában kell átültetniük hazai jogrendszerükbe.

Nyugati példák

Más országokban is jelentős a távfűtéssel ellátott lakások lakások, épületek száma: Bécsben minden negyedik, Berlinben minden harmadik helyiség távhővel fűtött.
Annak ellenére, hogy a berlini távhőszolgáltatók nem részesülnek állami támogatásban, a távfűtés háztartásonkénti átlagos költsége mégis 10-15%-al alacsonyabb az egyedi gázfűtéses lakásokénál. Bécsben a két költség közel azonos szinten van. Bécs direkt (beruházások támogatása) és indirekt módon (az energiaadókon keresztül) is támogatást nyújt az ottani távhőszolgáltatónak. Mindezt a kapcsolt energiatermelés energiatakarékossági és környezetvédelmi előnyei miatt.
Mindkét országban a távhőszolgáltatók a kisfogyasztói árnál jelentősen alacsonyabb nagyfogyasztói áron jutnak hozzá a földgázhoz.
A hazai és a nyugat-európai különbségekhez az is hozzátartozik, hogy pl. Berlinben a két német állam újraegyesítését követően elindult – kb. 550 ezer háztartást érintő – lakásprogram keretében mind a szövetségi állam, mind a tartományi minisztériumok anyagi támogatásával és alacsony kamatozású, késleltetett törlesztésű hitelekkel segítették a panellakások teljes felújítását. Ennek eredményeként a lakosság tulajdonában lévő (táv)fűtési rendszer hatékonysága is növekedett és rövid idő alatt megoldották az épületenkénti, majd az egyedi hőfogyasztás-mérést.
Javaslataink
·        Piaci alapon számított gázár-tarifák kialakítása.
·        Majd ennek egy hosszú távú, kb. 8-10 éves korrekciós program keretében való fokozatos bevezetése.
·        A lakossági földgáz támogatási rendszer szűkítése a szociálisan indokolt támogatandókra.
·        A távhőszolgáltatók érdekérvényesítésének erősítése mind a hőtermelőkkel, mind a helyi önkormányzatokkal szemben.
·        A távhőcégek a folyamatos tájékoztatás, igényfelmérés, tanácsadás, közös pályázatírás stb. révén segítsék a fogyasztók tulajdonában lévő távfűtési rendszer modernizálását, az épületek szigetelését, a nyílászárók cseréjét.